lassanhazadöcögök: --- és a végére két nagyváros ---

Azaz a nyugati part, ahogy mi láttuk. És ez korántsem teljes, lévén mi csak két városban voltunk, Georgetownban És Kuala Lumprurban. Haladjunk tehát sorrendben.

Georgetown-ba, azaz az azzal szemben levő kikötőbe hajnali 4 kor rakott le a busz, sehol semmi, de egy kis szundítás után már rajta is vagyunk az első kompon. Így is korai még az érkezesünk, 6-kor még alszik az egész varos, tök üres utcákon haladunk a sötétben. Couchsurffel most nem volt szerencsénk, köszönhetően a Hari Rajanak, amire majd kitérek kesébb. Szerencsére találtunk egy hotelt, ami fogadott minket ilyen korán, ráadásul úgy hogy aznap van az első napunk.

ex duna

ez itt nem Kína

itt nem isznak alkoholt, ki akarna ilyen piros lenni?

templomból

warrior

kicsit odébb már a Hindu istenségekkel lehet pacsizni

ez már itt India

Túk-Túk

Georgetown-tól sokat vártam, de kicsit keveset adott. Sajnos csak fél-üzemmódban volt, mivel pont a ramadhan véget jelentő ünnepre értünk oda (na ez a Hari Raja), ami ha úgytetszik a muszlim karácsony, de persze a kínaiak és a többi kis népcsoport is kihasználja hogy nem kell dolgozni. Alapesetben ez a város arról híres hogy itt aztán tényleg minden náció megtálalható, és méginkább arról, hogy a kulináris élvezeteknek hódolók berosálnak. Ezt akartunk mi is, de valahogy a túlzott akarásnak tényleg nyögés a vége. Ha túl jó kaját akarsz enni, akkor addig fogsz keresni míg nagy éhségedben a legrosszabbat nem választod. Hát velunk ez többszörösen megtörtént itt Georgetownban. Én kész voltam, de ez van. Azért átlagosat sikerült ennünk, na. Talán ebből a szempontból az egyetlen pozitívum a reggeliző helyünk, egy közelben levő utcában, fal mellett felsorakozó árusok, helyi tömeggel. Tojásos, csirkés palacsinták megsütve, nyakonöntve sárgaborsós chilivel. Mindehhez tejestea, kávé, kinek a szájíze szerint. Imádom ezeket a helyeket. Mikor reggel csak nézel kifele a fejedből az utcai forgatagra a kis lepényedet eszegetve. ajjaj.

pálcikás-sütögetős

Rojak

Válassz és készül a shéked!

Parancsoljon uram, a kávéja

Említésre méltó még, hogy megtaláltuk a jól eldugott, hatalmas fekvőbuddhát (33m) befogadó templomot, és vele szemben egy burmai buddhista templomot is.

Buddhista templomból nincs hiány, itt van Malájzia egyik legnagyobb szentélye is. Bár az előbb említett kettő több hatást tett ránk, ezt is meg kell említeni. Messziről tényleg lenyűgöző, méretükből adódóan, már messziről látszik a hegyoldalban, egy kisebb falu is lehetne akár. Közelebb érve viszont annyira ellepik a turisták és a szuvenírboltok, hogy alig látni az eget s nem most nem viccelek, de nem ám. Igaz ezt is nyugodtan a Hari Raja nyakába lehet varrni mint minden mást ami itt történik illetve nem történik.

Még nem említettem, de muszáj megtennem, mert különben minden jóérzésű Geortown-i megkövezne, eme város egy szigeten fekszik melynek neve Penang. Köszönöm szépen, mostmár nyugodt szívvel alhatok.

emberünk nagyon tudhat valamit

elefántstrucc

a 33 méteres fekvő

Burmai

A következő hatalmas falat amit be kell fogadnunk

szentséges teknősök

Kuala Lumpur alias sárvár.(kuala-város, lumpur-sár)

Bizonyos tényezők miatt máshogy alakult a városnézési programunk itt, de sikerült elintézni mindent. Az ikertornyokat a 11. emeleti szobánkból láttuk. Couchsurfingnek hála, ismét nem kellett szállásra fizetni, ráadásul egy pompás helyen laktunk, tele különféle utazó emberekkel.

Például egy argentín sráccal aki 3 hónapot utazott oroszországban télen, csak gyalogszerrel, sátorral. Sátra tiszta jég volt belülről reggelente, sőt a hálózsákja is az arcánál.

Végül megszabadultunk felesleges 10 kilótól is, lassan döcög az is hazafele a maláj postával.

Mostmár irány Kambodzsa, igyunk sört végre.